Események

Könyvbemutató Németbányán

2012.07.21. Németbánya
Bakonyjákó. A huszonegy éves hölgyet eddig tehetséges zenészként ismertük. Testvéreivel együtt számtalan fellépésén tapsolhatott a közönség. Csatlós Melinda a Nyugat-Magyarországi Egyetem hallgatója, a geo-informatikai kar földmérője. És nemrég egy tucat bakonyi betyármesét írt. A legendás Sobri Jóska, Milfajt Ferkó, Patkó Bandi, Savanyú Jóska, Mógor Jancsi, Lakat Miska alakja elevenedik meg a lapokon, a könyv ízes nyelvezetét gyönyörűség olvasni. De hol találkozik, találkozik-e egyáltalán a földmérés és az irodalom? Erről faggattam otthonában Melindát.

- Mindig is érdekelt a múlt, a történelem. Amikor Székesfehérváron népzenét tanultam, találkoztam a néprajzzal. Ezzel olyan világ tárult elém, amiről úgy gondoltam, nemcsak érdemes, de kell is foglalkozni. Régóta próbálkoztam írással, és ez a két dolog akkor ért így össze. Megerősítést is kaptam: a tavalyi Napló meseíró pályázat eredményeként bekerültem a Mesék könyvébe, ez is nagy lökést adott - tudom meg a mesék írójától. Mint ahogy azt is, hogy a betyártörténetek születését természetesen kutatómunka előzte meg, hiszen ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a történetek hitelesek legyenek. Ezért aztán mese is, valóság is, illetve akár úgy is történhetett volna, ahogyan azt Melinda leírta.

- Nem szerepeltetek földöntúli dolgokat, az volt a célom, hogy a gyerekeknek új ismeretanyagot adjak, megismerjék a Bakony, a betyárok történetét és egy kicsit a nemzeti múltat is. Azt gondolom, a betyárok ma már kihalófélben lévő értékeket képviseltek, márpedig, például a betyárbecsület ma is fontos. A betyárok és kultúrájuk hungarikum, a múltban többször is előbukkannak, részei a magyar történelemnek. A témát természetesen egyrészt maga a Bakony szolgáltatta, aztán - mivel már félig meddig németbányai vagyok - a Bakonyi Betyárok Nemzeti Egylete tagjaival való barátság szolgált ihlető forrásként, másrészt maga a faluközösség. Hogy miért éppen tizenkét történet született? A tíz túl kerek, a három és a hét meseszámok, a tucat viszont még jól is hangzik - mosolyog Melinda.

Az első mesét, ami egyébként a könyvben is első helyen van, tavaly decemberben írta. Akkor még nem gondolta, hogy könyv lesz belőle. Aztán megtetszett a téma, és jöttek a mesék. Egyet-egyet három óra alatt rakott össze és bár prózában íródtak, a belső rímek, a mese ritmusa sokat segített az alkotásban. A tizenkettedik történet áprilisban született meg. Akkorra már összeállt a könyv gondolata is.

- Meghirdettem egy gyerekeknek szóló rajzpályázatot, és aki szeretett volna rajzolni, annak küldtem egy mesét. Azt figyeltem meg, hogy ahol élnek a betyárhagyományok, ott a gyerekeknek egészen konkrét elképzeléseik vannak ezzel a világgal kapcsolatban. Meglepő, hogy kicsi gyerekektől nagyon jó alkotásokat kaptam. Aztán összeválogattam a kapott illusztrációkat. A szerkesztés másfél hónapot vett igénybe, addigra már kiadót, nyomdát is találtam Miskolcon. Július elejére már itt voltak a kész könyvek, tehát nem volt akadálya annak, hogy július 21-én, a Németbányai Napokon bemutassam a közönségnek a kötetet. A fogadtatás remek volt, annyira tetszik az olvasóknak, hogy már elkészült az utánnyomás. Ismerősök mondják, hogy sokan esti meseként olvassák a gyerekeknek. Többen sürgetnek is, hogy kevés ez a tizenkét mese, írjam a folytatást. Ami ebben jó, az az, hogy a kicsik most megkapják meseként, és később jó élményként bukkanhat elő újra a betyárvilág az életükben. Elindíthat tehát egy néphagyományok, népművészet iránti érdeklődést - mondja a fiatal hölgy, és nem találok hibát az érvelésben.

- Hogy mitől jó egy mese? Hogy jó-e, azt a gyerekek, illetve az olvasók döntik el, hiszen ezek felnőtteknek is szólnak. Hogy mitől működik? Talán attól, hogy mennyire lehet vele azonosulni, az olvasó mennyire érzi benne otthon magát. Egy rossz mesét nem tud fejben összerakni, nem állnak össze a képek. Mindenképpen szeretnék folytatást, bár ha magától nem jön, akkor nincs értelme erőltetni. Ötlet van, de ez egy hosszú folyamat, nem mese lesz, de komoly előzményeket igényel - mondta el a közeljövő terveit Melinda.

A könyv kiadását erkölcsileg nagyon sokan támogatták, íróját bíztatták. Az anyagiakat - mivel magánkiadásban jelent meg, így a jogokkal az író rendelkezik - az ösztöndíjából, és a régebbi zenész kereseteiből rakta össze, és természetesen a szülei is mindenben támogatták. Búcsúzóul még megtudom, hogy Melinda tanulmányait a mese, a gyerekek, az irodalom előtérbe kerülése miatt levelezőként folytatja. De éppen e hármasnak köszönhetően úgy döntött, hogy szeptembertől a tanítói szakot is felveszi.